Gyerekkorom óta érdekelnek a lovak, és noha sokáig nem volt alkalmam közelebbi kapcsolatba kerülni velük, valahol mindig élt bennem a vágy, hogy egyszer saját lovam lehessen. Ahogy azonban a modern világ és a divat változott, egyre több embert láttam, akik csak a külsőségek miatt kezdtek el lovat tartani, miközben fogalmuk sem volt az állattartás felelősségéről.
Egy szép tavaszi reggelen úgy döntöttem, hogy kicsit mélyebben beleásom magam a lovaglás világába. Azért annyira én sem vagyok persze korszerűtlen: az interneten indultam el, ott kerestem egy szimpatikus lovardát.
Amit találtam az viszont nem egyszerűen csak egy lovarda volt – minden megtalálható volt ott, amit egy kezdő vagy akár egy haladó lovas csak kereshet. Szolgáltatások széles skáláját nyújtották, és mindezt úgy, hogy végig a ló és a lovas közötti harmóniára helyezték a hangsúlyt. Beszállhatok egy ló bértartásába – ez a dolog nagyon tetszett, mert szerettem volna kötődni egy ilyen állathoz.
Egyre több fiatal, akikkel ott beszélgettem, úgy döntött, hogy saját lovat tart, mert „menő”, vagy mert „jól mutat az Instagramon”. Ez viszont elszomorított.
Az oktatóim türelme és szakértelme viszont csodálatos élménnyé varázsolta a tanulási folyamatot.
A legtöbb lovarda csupán órákat kínál és eszközöket, itt azonban egy egész közösséget találtam. Egy lóval való közös munka pedig nemcsak testileg, hanem lelkileg is megterhelő lehet, ugyanakkor hatalmas élmény és rengeteget tanít önmagunkról! Lovaglás közben észrevettem, hogy egyre türelmesebbé, megértőbbé válok, és megtanultam, hogy a legkisebb apró részletre is oda kell figyelni. Mindenkit csak bátorítani tudok, hogy ha érdekli a lovaglás, próbálja ki, és élje át ezt a különleges élményt. A lovaglás nemcsak sport, hanem életstílus is, de nem árt komolyan venni!